A kelt tészta (alaprecept)

 

 

– 2,5-3,2 dl langyos tej (a mennyiség attól függ, hogy formázhatóbb vagy lágyabb tésztát szeretnénk)

– 2,5 dkg friss élesztő vagy 1 tasak instant élesztő

– 5 dkg kristálycukor

– 50 dkg finomliszt

– 1 mokkáskanál só

– 5 dkg puha vaj/margarin

– 1 csomag vaníliás cukor

– 1 kis citrom reszelt héje

– 1 tojássárgája

 

amikor felfut az élesztő

1. A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne az elmorzsolt élesztőt, egy evőkanál cukrot és lisztet, majd langyos helyre tesszük. Az instant élesztőt vagy összekeverjük a liszttel, és ráöntjük a folyadékot, vagy ha a recept úgy kívánja, összekeverjük egy evőkanál cukorral, és a tejbe szórva langyos helyen felfuttatjuk.

2. A lisztet tálba szitáljuk, hogy ne legyen darabos, összetapadt. Szitálás közben a liszt felveszi a szoba hőmérsékletét.

3. Hozzáadjuk a maradék cukrot, a sót, a puha vajat, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat. Összemorzsoljuk.

4. Amikor az élesztő szépen feljött (4-5 perc), a morzsalékhoz adjuk a tojássárgájával együtt. Kézzel vagy kézi mixer dagasztókarjával egynemű tésztává dolgozzuk. Ha ragad a kezünkhöz a tészta, még egy kis lisztet adunk hozzá. Ha nem áll össze, teszünk hozzá még egy kis tejet. Addig dagasztjuk, míg elválik az edény falától, és rugalmas, fényes tészta lesz.

5. Lisztezett deszkára borítjuk, kis félgömböt formálunk belőle, visszatesszük a tálba, majd langyos helyen 20-25 perc alatt duplájára kelesztjük.

 

 

A kelt tészták fő jellemzője, hogy élesztővel készülnek, magas a folyadéktartalmuk, gyúrással, dagasztással vagy keveréssel állítjuk össze őket. Alapszabály, hogy a felhasznált alapanyagok mindig frissek és szobahőmérsékletűek legyenek. A lisztet mindig szitáljuk át, úgy levegősebb lesz a tészta.

 

A kelt tészta készítésénél nehéz megmondani, hogy pontosan mennyi folyadékot vesz fel, mert ez lisztenként eltérő lehet, az is befolyásolhatja, mennyit állt a liszt. Ha ugyanis nem olyan friss, több folyadék kell hozzá, így érdemes figyelni dagasztás közben a tészta állagát, és annak megfelelően adagolni a tejet, vizet. A folyadék lehet víz, tej, néha bor vagy sör. A langyos folyadék gyorsítja a tészta kelését, de ne melegítsük túl, mert az megöli az élesztőgombákat, és nem kel meg a tészta. Süteményenként eltérő, hogy milyen állagú tésztából készítjük: az aranygaluska, kuglóf, fánk, lángos esetében lágyabb tésztát kell készítenünk, kalács, kakaós csiga vagy túrós batyu esetében keményebb, formázhatóbb, kevesebb folyadékot tartalmazót.

 

A kelt tésztához nem kell sok zsiradék, funkciója, hogy finomabbá, tartalmasabbá tegye a tésztát. Lehet vaj, margarin, olaj, zsír, pogácsáknál akár darált tepertő is. Adhatjuk ezeket a tésztához puha vagy olvasztott formában.

 

A dagasztást végezhetjük kézzel vagy a kézi mixer spirálkarjával, akkor jó a tészta, ha elválik az edény falától, felszíne fényes és rugalmas. A dagasztás végén enyhén lisztezzük be a tésztát, ami a kiszáradást előzi meg.

A kelesztés lényege a térfogatnövelés, történhet szobahőmérsékleten és hideg helyen is, utóbbi jóval több időt vesz igénybe. Ha később szeretnénk dolgozni az összeállított tésztával, akkor érdemes hűvös helyre tenni, majd felhasználás előtt egy órával kivenni, hogy felmelegedjen, úgy dolgozni vele tovább. A tészta akkor kelt meg, mikor ujjhegyünket belenyomva visszaugrik eredeti állapotára. Ha benyomásra szinte azonnal összeesik, akkor túlkelt, túl levegős lett, érdemes újradagasztani és rövid ideig újrakeleszteni. 

 

Gőzös sütőtérben érdemes sütni, mert így szépen emelkedik a tészta: a meleg sütőbe vizet spriccelünk. A kisebb tésztákat (kiflik, briósok) egy ütemben, a nagyobb tésztákat (kalácsok, kuglófok) általában két ütemben sütjük, hogy a kezdeti magasabb hőfokon (190 fok) kéreg képződjön, utána az alacsonyabb hőfokon (160 fok) a tészta belseje is alaposan átsüljön, de kívül ne égjen meg. A sütőt az első 15 percben ne nyitogassuk!!!